Hello hello mindenkinek, Barcelonában dekkolunk, olyan hamar ideértünk, hogy simán teleportnak érzem.

Valamiért az egész beszállítás és indulás érkezés flottul ment, a rajton indulóknak üzenjünk, hogy gondolunk rájuk és nagyon sokat emlegettük a srácokat. Zsönepi, Miki és Tomi hiányozotok a kompról, egyöntetűen mindkettőnknek. A vendégszeretetetek még mindig itt él bennünk, legendás brunch a kabinban olasz sajtokkal és finom pálinkával. Nyami!

Gondolom szeretnétek tudni, hogy sikerült otthon hagynom a forgalmit és a biztosítást, mostanra tudok rajta röhögni is. Bár amikor szar van tényleg a megoldást keresi az ember és csak utána omlik csak össze. Szóval a kocsit túl sok próbálgatás nélkül az indulás előtti napon vettem át a Classic Vehicle Hungary-től a Kerepesi temetőnél, tőlük 5 percre lakom. Vakon mentem haza, mert azt sem tudtam, hogy fújjam le a párát az üvegről, nem röhög, csodás volt, lett volna, menten összetörni magam és Artúriót is. Gömbvillám Artúr vezeték és keresztnevén, névadója Zsófi! Mondhatjuk, mint mindig. Na megérkeztem, leparkoltam, cuccom már össze volt készítve, szóval alvás mellett döntöttem. Reggel egész lazán el tudtam indulni, 5:30 körül, másfél óra lett volna Győr, ha nem a Könyves Kálmánon jövök rá, hogy megnézzem nálam van-e a meghatalmazás. NEM A FORGALMI, mert arról meg voltam győzödve, hogy nálam van, mivel a kocsiban volt egy műanyag mappa, benne forgalmi tokkal és zöld valamivel, amit amúgy a szervizben hagytam. Jóvanazúgy. Nézem, baszki, nem hogy a meghatalmazás, de a forgalmi sincs ott, már fordultam is meg, hívom a Csabát a szervizben. Megvártam, megtaláltuk. Éljen az ADHD, első fszságom pipa. Ezzel a csúszással lehoztuk a napot 12-13 óra alatt, ketten cserélgetve a vezetést. Ez a haladás kényelmes volt, az elveszett idő meg már úgyis mindegy. A végén a kanyarokban lehetett tesztelni az úton nem tartást, abban nem valami kiemelkető a 20 éves Suzuki és a végén az empty tank is meglepett minket, lehet az, hogy 9 liter körül zabálunk, mi a véleményetek?

Amúgy marha jó apartmanban aludtunk, mondon a Zsófinak, háh itt van hűtő, majd később is betesszük a vizeket a mélyhűtőbe és az lesz a jégakku a többi meleg ital mellett. Zsófi néz, felakadt szemmel, azt mondja mélyhűtő? Hol láttál te hűtőt Afrikában egyáltalán? Jójó, egy oda, lapozzunk, de azért jól hangzott nem? Tipegtem tovább erre arra, háh csak berakom már a húsokat a hűtőbe, ha van lehetőség inkább ott legyen. Reggel kompsor, mondom hogy a rohadjon meg a minden IS, fenn hagytam a legalább 3 kiló húst a hűtőben. Második ottfelejtem az agyam is, pipa. Volt a zacskóban minden, mert Tusjak Tamás (Facebook: Tusjak Tamás Kolbászkamra) is adott a pakkhoz, kolbász manufaktúrája van Győrben. Mi meg konfitáltunk némi kacsa,- és marhahúst, legyen normális kaja a kempingben is. Na ez maradt ott,  ahogy volt egyben. Írok a csávónak, mert 10 percre voltunk a szállástól, hogy nem tudja-e lehozni a kompsorba, még a végén lefogyunk Afrikában, rettenetesen sajnálja, de már dolgozik. Ez meg már vámszabad, szóval a policija nem nézi jó szemmel, hogy bentről egyáltalán csak megközelíted őket. A Coop-ba sem engednek már fel, nyitottak egy kis szemét bótot, amiben a kb. semmi nincsen és a papperokat is itt intézik. Végül sikerült összehozni, hogy a srác anyja visszajött, megvárta amíg én felnavigálom magam a tengertől a nem tudom hány felül,- és aluljárón és fémlépcsőn keresztül az autostada ! túloldalára, mert kifele már nincs semmi kitáblázva. Ha becsekkoltál annyi, vége, benn vagy. Így menekítettem meg a húsos pakkot, aminek még most is örömködök, minél később kell konzervet enni annál jobb. Az étteremben a múltkor és most is, meg tudtuk amúgy melegíteni a sajátot, és kanalat is szerváltunk, hozzáteszem nem drága az ottani kaja sem. 50 euróért 6 étkezést kapsz, vagy valami ilyesmi, és aki nem finnyás a mirelitre, annak teljesen tökéletesen megfelel, az adagok is nagyok! Már ha legközelebb, amikor mi nem jövünk, ti jönnétek. Hehe. Minden fasza tehát, kabinon belül csak nem csinálok semmi disastert, vizet hoztunk fel bőséggel, amit a Zsófi csak és kizárólag a csudaszép EcoFlask-tól kaptunk, mégis csak más üvegből, nem pedig műanyagból inni. Ezredszerre is köszi mindenkinek, állunk itt még egy ideig, szerintem írok még egy bejegyzést a pakolásról és felkészülésről, hogy legyen hasznos infó is, ne csak a sztoriban vagyok, ne zavarjatok stílusú blogbejegyzés hömpölyögjön. Ölelés, Zsófi, Mari

ui.: nem írok, mert az egész gépet át kellett konfigurálnom, antivírust leszedni, blabla bla, most van elegem, megyek a tatra.