#zsofimarimennibamako2

2020. január 29 - február 20,- ennyit leszünk mi úton. A hivatalos befutó 16-a, Freetown, Nermzeti Stadion.

Hát gyerekek ez már nagyon érett, itt vagyok. Most, hogy eljött az indulás hete, azaz majdnem hete, gyakorlatilag minden a nyakamba hullott egyszerre, persze mondanom sem kell, ti is most ébredtetek. Ide-oda rohangálok kadukért, adományokat hordok a kamionra, miközben próbálom annyira fel-edzeni magam, hogy három hét alatt, ha lehet, ne essek össze. Ja, ez lesz a harmadik menetem, Zsófival a második. Pénzügyileg eddig a legjobbnak ígérkezik, előre gondolkodva tettem össze a rávalót, és sikerült olyan autót csereberélni, adni-venni, amiben rendszámostul 50e forintom van, ez így kezdésnek nem annyira ergya.

Első alkalommal elköltöttem egy kisebb vagyont, másodikra, majdnem, aztán Rozalinda ugye elment, ez is megérdemelne egy külön fejezetet. Legyen elég annyi, hogy a banjuli vámosok üldözése miatt, helyben alig adtunk el valamit. Ott hagytam szegényt egy magyar pasinál. Persze eltűnt, ez várható volt. Nagy nehezen sokadik fenyegetésre került csak elő általa a ház tulaja, aki két részletben, bármilyen aláírt papír nélkül el-westerunionozta nekem az árat, azért mesélem érdekességnek, mert ilyen is van! Érezhető volt, hogy bizonyítani, mutatni akarja a megbízhatóságukat, büszke volt rá, talán arra volt büszke, hogy kifizethette. Gambiában nagyon szegények az emberek. Mauritániában meg konkrétan semmijük nincs. :-(

Persze még így is komoly összegekben kell gondolkozni, annak, aki el akar indulni. A vízumok, biztosítás, autó, és a napi haladás eszik a pénztárcát rendesen. Csak spiritben nincs nevezési díj, letét ott is van, de csak öreg járgányokkal lehet indulni, minél extrémebb, annál jobban örül az András neki. Szívügye ez a kocsikukázás na. A többiek nevezési díjjal és a kocsi hazaszállításával is kell számoljanak, ami nem két fillér a végére. Na de az a főlényeg, hogy nekünk ez most sokkal jobbnak ígérkezik, köszönhetően nektek is, mert annyi mindent adtatok nekünk kezdve a kempingcuccokkal, kajáig, ajándékokig, adományokig, hogy a hivatalos befizetéseken kívül tényleg semmire nem költöttünk. És reméljük, hogy szerelni sem fogunk.

Jön amúgy mindenki, aki volt 18-ban, együtt kompolunk át Genovából kicsit korábban, mert nem tudtuk vállalni ketten csajok a péntek – hétfő este tali Marrakeshben szupermaratont, érthetően. Így Marokkóban erősen turistára vesszük a formánkat, a megelőző feladatokat olyan szépen felosztottuk, hogy komolyan dalba foglalom a végére. Legutóbb még voltak lelki bajaim amiatt, hogy képtelen vagyok az itinerrel megbirkózni, de ez annyira jól megy a Zsófinak, hogy rajtam maradt a tarhálás és rohangálás, rajta meg az elmélet, mert ugye ő az okosabb. Így a végére úgy vagyok vele, ami meg lesz, meg lesz, azzal indulunk útnak. Hiányzik még egy lencsecserém a Go-Proban, tisztítószer bevásárlás az akárhol, friss kaják utolsó pillanatos begyűjtése a kompra. Igen, szar és drága a kaja, látnotok kéne, ahogy felmálházunk a kabinba kétnapi élelemmel, vízzel és ruhákkal. Nem, nem tudsz lemenni a kocsihoz közben és nincs internet sem, bibí! A CB-rádiót még nem köttettem össze, van és van antenna is, ha belefér, veszek kábelt és körbekönyörgöm a mezőnyt, csak lesz valaki, aki összehangolja, vagy megyünk majd füstjelekkel. Jó móka a rádió, egyszer szükségünk is volt rá, valóban, amikor Tambacoundában a felkelők eltorlaszolták az utakat mi meg kerülőkkel rádiózva együtt, konvojban haladtunk ki, persze nem a főúton. Még jó, hogy Lucas beszélt franciául, ő volt az ultimate tolmácsunk. Egyszer a folyóban fürödve találtunk rá, mert a gyerekek mondák, a krokodilok ilyenkor alszanak, és ez nem vicc. Ő fürdik.

Lesznek majd posztok a támogatókról, főképp azért mert rajtam keresztül üzentek sokan, hogy mást is szívesen szponzorálnak hasonló esetekben, szóval ígéretemhez híven megjelennek, remélem nem bánjátok. Egyelőre csapongok, meg összevissza írok minden fejemben kavargó dolgot, de ami fact, hogy szerdán reggel megindulok Artúrral Győrbe felvenni a Zsófit, és onnan egy nap alatt lemegyünk Genovába, hogy a másnap déli komppal kihajózzunk Afrikába. A kocsi, na, az még a szervizben van, szerintem, ahogy mindenki másnak is. Ilyen ez a showbiznisz.

Ha tudtok még értékesebb kadukat küldeni, I mean régi telefonok, fényképezőgépek, laptopok, tablet, akkor írjatok rám és megoldjuk valahogy. Minden cucc Pamnél landol majd Nouakschottban,, aki Maliban az Africa Village-et alapította. Illetve az általam kiválasztott Freetown-i családnál.

Ami nagyon kellene az TÖLTŐKÁBEL még! Sok, mindenféle.

Kompjegy, repülőjegy zsebben.

Puszi most átmenetileg, írok, ahogy jön az ihlet, ami persze akkor jön, amikor reggeltől estig pörgök mint a trágyaszóró, nem akkor amikor a plafont bámulom befordulva.

Zsófi, Mari