Nem túl gyorsan haladok, nézzétek ezt el nekem, mindig meg kell várnom az ihletet és remélem az emlékek nem halványulnak amíg a végére nem érek. Igaz akkor sem lesz vége, szeretnék még praktikus tanácsokat írni autóvásárlás témában, és nőknek csomagoláshoz, ezt az elején mindenki elszúrja. Autó ügyben meg mindenki úgy ül a tuti infókon, hogy ember legyen a talpán aki kinyomozza. 

Ott hagytuk abba, hogy jó hely ez a Marrakesh, megér egy hosszú hétvégét is akár, de a magam, magunk részéről jövő télen Agadirba repülünk vissza, ha lesz járat. Szezonban Marrakeshbe és Agadirba van menetrend szerinti közvetlen járata a Wizznek, olcsón. Agadirban szeretnék majd autót bérelni, ott töltöttük ugyanis a következő napunkat, amikor elindultunk Marrakeshből. Valami elképesztő beteg voltam, a mai napig nem múlt el a mandula meg fülfájásom, köhögni meg simán csak nem merek, az ismert okok miatt. (annak aki később olvassa: terjed a COVID19 az egész világon, aki köhög, megy a kóterba:) Zsófi persze ide is foglalt szállást, közvetlenül lenn a parton, olcsó szálloda, nagyon egyszerűt várjatok, de fejenként 6000 forintért ez fért nekünk bele. Figyelem, a képek szebbek mint a valóság. Viszont a reggeli itt is nagyon jó volt, és még volt tejtermék, ami az út során később a kecsketejre korlátózódik, az sem tej formájában, csak sajtot és sajtkrémet fogsz találni a boltokban. A tejet feldolgozzák, vagy megisszák. Ez volt az a nap, amikor először ugráltunk a hullámokban (igen, hulla betegen, szóval itt tettem be neki végleg, hogy velem maradjon) és ha tudom, hogy mennyi időnk marad hullámokban ugrálni (semennyi) akkor tovább vízben maradok bizisten. Pötyivel vártuk a fejünket is beterítőket, én még ekkora hullámban nem ugrabugráltam, kicsit ijesztő, de inkább szórakoztató volt nekem. Hideg volt a víz, de nem bántam, jól esett semmivel sem törődni. Ezekre a napokra mondtam, hogy még autópályáztunk, ez kicsit megcincálta az idegeimet, ha nincs feladat, jobban az egymás agyára fogtok menni. Ezért is gondolom, hogy legközelebb veszek valami Pajerot, akármit 4000 euróért a bárhol, mert inkább kimegyek laza terepre és be az Atlaszba, mint még egyszer átszeljem a méregráda és unalmas pályáikat. 

Hozzáteszem utólag, Guineából visszatekintve így azért sokkal jobb volt. 

Agadirban ha este lemész a partra ugyanolyan turista üdülő központot talász mint pl. Casablancaban, sok étteremmel, helyi halakkal, miegymás. Kicsit megvidámodva ettük meg a haltálunkat, kép mellékelve, aki meg tudja mondani mi az a vékony hal keresztbe a tetején, annak nagyon szépen meg fogom köszönni. Feje mint a hekké, szóval nagyon ronda, oldaláról angolna/kígyó szerű hús omlik le, fehér, semmi mellékíz, isteni. Bevertem az egészet, pedig nem vagyok egy nagy halas! Árban megengedhető minden, sokkal kevéssé zsebbenyúlós mint például Horvátország, amit egyéb iránt jó ideje nem látogatok. Nekem kiveri a biztosítékot, hogy még az ács is a turizmusból akar megélni, ehhez mégis csak kellene valami affinitás. 

Agadirból levezettünk Tan-Tanba, ahova ha nem mész be, előtte úgy 20 kilóméterrel van egy nagyon jó kasbah, Ksar, egy nagyon csöves tábla mutat nyíllal jobbra be, és a dombra is ki van írva Ksar. Első évben itt aludtunk, sátorban, mert benn előre kell foglalni! Életemben úgy még nem fáztam mint akkor Afrikában. Asszem akkor neveztük el Zsönepit Zsönepinek, mert már hajnal 5-kor ezzel a francia likőrrel tukmált mindenkit. Na jó, engem nem kellett tukmálni, mert aludni azt nem tudtam az említett irgalmatlan hideg miatt. Na de vissza idénre. Tan Tan-ban is hasonló áron aludtunk nagyon perfekt szobákban, kívülről romhalmaz, de belül tényleg pöpec volt a sztori. Equinox, ez a neve. Aki nem akarja halálba biztosítani magát, itt a parton végig szállások voltak, ahogy Agadirban szállodák sorban, lesz szabad szoba. Az kérdés, hogy a recepciósnak mondott helyi Sanyit ott találjátok e. Szóval foglalni menő. A navigációnk akadozott kicsit, lehet használni az OSMand-ot, de csak rátöltött GPX pontokkal működik jól. Utcákat és szállodákat nehezebben talál meg, néha mint egy papírtérképpel, úgy kellett vele navigálni. A parkolóban kempingeztünk este, zsírban eltett húst és helyi lepényt kajáltunk, ez utóbbi Marokkóban nagyon menő, kicsit édes, pita szerű valami, ez a kenyerük. Van bagett is, ahogy lefelé mindenhol, három félére emlékszem. A valódi francia, az remek, de van egy laposabb vastagabb más állagú, az nagyjából 2 óra alatt szárad halálba, szóval nézzétek meg mit vesztek. Út széli árusok, kocsiban dugóban kínálják, nem fognak átverni. Vagy ha igen, hidd el, bele fog férni. Sose felejtsük el, hogy itt nincs turizmus, mármint ahogy haladunk lefelé igen elvétve, és az a turista nem kokettál a helyivel, szóval ha itthoni árat fizetünk egy halért a kikőtőben, vagy a kenyérét, gondoljunk arra, hogy Guineában a havi átlag kereset 50 dollár, nem több. Igen, 50! És nem hiszitek el, de az árak nem olyan alacsonyak, mint amit ehhez várnál.

No, meg van két napi szállás és egy alternatív is, belinkeltem nektek, írok kicsit a pakolásról, mert még harmadik alkalommal is sikerült több kaját pakolni, mint ami kellett. Én ruhával már egész jól készültem, Zsófinak egy kiemelkedően nagy ötlete volt, napi egy kidobható pólót hozni. Ez főleg a meleg, vörös homokos helyeken kezd értelmet nyerni, de ott nagyon. Nem tudod kimosni, egyszerűen meg fog enni a vörös rettenet, és a pára miatt le sem tudod mosni magad. Lehet parádézni mindenféle sportcuccal, de ide hosszú újjú len, vagy az az erős pamut kell, mindenképp pamut, ha lehet fehér. Legközelebb pólóval lesz tele a tarisznyám. Nőknek ami nagyon jól jön: leggings, amilyet szeretsz, de gondolj a 40 fokra! Óriási találat volt nálam a szoknya, ilyen összevissza mintával. Homok nem látszott rajta. (még itthon is folyt belőle több mosás után) Nem utolós sorban sokkal könnyebb benne pisilni, ugye. Aki nem tud guggolni, lehet már kapni nőknek ilyen tölcsért, hogy állva is meg tudd oldani, teljesen jó találmány amúgy, nem fogod lepisálni a bokád, sem a cipődet, haha. Egy könnyű szabadidő naci jött még be nekem nagyon, a mosható anyagú, sportcucc, ezen kívül ami volt nálam:

1 pulcsi

3 zokni (tényleg)

Flipflop, sportcsuka, túraszandál

Két sport törcsi (próbált ki, van amelyik nagyon jól szívja a vizet, a Dechatlonod kicsit drágább ilyen)

Egy nesszeszer tisztálkodó szerekkel

Gyógyszer: fájdalom, antibiotikum, hasmenés, hányiger, kb ennyi, nekem nem kellett szúnyog spray (trópusi!), sem Fenistil, akinek kell, vigyen.

Egy kabát, nem téli, mert Európát lenyomod kocsival, nem fog kelleni.

Kempingcucc: matrac, hálózsák, párna, nekem kell, kidobós sátor amekkorát akarsz, kinn marad, szóval használt lukas bármi, egy kisszék a legolcsóbb Dechatlonos, egy bármilyen asztal, ami lesz mindenkinél, szóval nem létszükséglet. Egy lábas, két pohár, evőeszköz, kés, műanyag tányér, mindenhez.

Ha még eszembe jut valami, beleírom, de kérdezhettek nyugodtan a Facebook csoportomban is, így találjátok meg a keresővel: Mary Carry - Budapest Bamako Rally Csapat.

Csók mindenkinek, Boujdourral és kaja pakolással folytatom!

Marcsa