Utólag tudom csak megírni a sztorinkat, próbálok minden nap jelentkezi és hamarosan lesz videó is, ha találok a vágásra támogatót.

Idén másodszor mentünk Zsófival bamakózni, ami elég nagy dolog egy ilyen megmérettetés után. Nagyon kevés az a csapat ahol nincsenek kiemelkedő viták, nálunk idén csak egy volt, teljesen mindegy, hogy miért, mindkettőnkből elfogyott a szufla, nagyon sok volt a történés és a terhelés. Érdekes módon a szevezés most, hogy idegen, azaz számunkra idegen országba mentünk, azt hiszem sokkal jobb volt, ilyen könnyen az elmúlt kettő alatt egyszer sem haladtunk. Itt köszönöm Zsófinak a kitartását, neki már mondtam, ha megint Sierra Leone lesz a cél, én biztosan megyek. Egy gyors mondatban a csapatösszeállításról. Határozott véleményem a kétfős caspatok mellett szól. Visszagondolva egy olyan napra, amiről majd külön fogok írni egy teljes bejegyzést (Boké felé vezető út) ezer százalékig biztos vagyok benne, ha ott van még valaki a kocsiban nem csináljuk meg, vagy időnek előtte kinyírjuk egymást. Mi nem igazán pofáztunk bele egymás vezetésébe, Zsófi városban jobb, én terepen. Én éjszaka jobban megyek, ő nappal és szürkületben. Bár a jelenlévők számára sok esetben látható volt az egymás iránti feszülségünk, utólag mondom, a legjobb döntés volt megint együtt menni.

Szóval ez a munkafelosztás már indulás előtt mutatkozott, megint. Valószínűleg eret vágnék, ha végig kellene bogarásznom az itinert, ami Zsófinak valami elképesztően jól megy, így minden esti érkezésre volt szállásunk, ha csak nem a pusztában kellett aludni. Igen, van ilyenkor szabad szállás, de nem akkora baj, nem helyben keresgélni, kártyát venni azonnal ahogy az országba léptél. Megjegyzem ezerszer jobb a helyzet jelenleg, bár Mauritániában csak a helyi kártya működik, a hazai elérhetősége nulla. A többi ország perfekt volt ilyen téren, 2-4 gigás kártyák fillérekért vannak a határon, ahol váltani is lehet. A feketepiac nem vesz el annyit, hogy megérje másfele bóklászni érte. Zsófi intézte, az egész pénzezést ő vitte megint. Minden országra váltani kell, annyit amennyi valószínűleg el fog fogyni, erre dobozba dobtunk az elején fejenként 200e forintot, picit futottunk csak ki belőle, de sokat is szállodáztunk. Ezt az elején utáltam, a második héten áldottam az eszem, hogy inkább tető alatt aludtam, annyira utálatos a vörös homok a 40 fokkal és 80 százalék párával.

Back to. Egyszóval elindultam Kőbányáról Freetownba egyedül, egy offline navigációval amire én töltöttem rá az iroda által adott onroad gpx pontokat. Enyém volt ugyanis az informatika meg az okostáska összepakolása, ebben notebook, gopro, tablet gép voltak, mind ingyen kaptuk barátoktól, még egyszer hála és köszönet! Szóval indulás Győrbe, kocsipapírok nélkül, amire teljesen véletlen jöttem rá, hogy nincs velem, mivel a kocsiban volt egy tök ugyanolyan zöld mappa, mint az, ami a szevizben maradt. Megszereztem, újraindultam, veszítettünk két órát.

Lenyomtuk aznap az 1100 kilométert, fáradtak voltunk, de még hajtott a lendület. Kiktőben aludtunk airbnb-ben (vagy booking, mindegy) előre foglalva, itt megjegyzem a late check in-re figyeljetek, mert külföldön előszeretettel dobnak meg extra 15 euróval. Reggel leálltunk a kompsorba, és délben ki is hajóztunk, meglepve konstatáltam, hogy egészen flottul ment. Egy negatívum van, már nem engednek vissza a nagy szupermartketbe, az irány a GNV sorhoz is csak fentről van jelölve. Ezt onnan tudom, hogy persze vissza kellett valamiért mennem az apartmanba, éljen az ADHD, de végül is megoldottam. Na Zsófinak ezekhez kellett extra türelem, a kompon már csak a összes zoknim és az egyetlen pulcsim maradt fenn.

A komp úgy telt ahogy szokott, iszogattunk, részemről nem túl sokat, ahogy az egész Bamakó alatt sikerült moderálni magam. Hellyel-közzel, de erről később.

Tangerbe is időben érkeztünk, a vámon 10 perc alatt mentünk át, se szkenner se semmi, intettek, hogy go és benn is voltunk. Pedig jó páran a mezőny előtt indultunk az idő szükre szabása miatt, mi ketten nem jutottunk volna le hétfő estére Marrakeshbe, mivel szombaton nem volt komp és a 3000 kilométert Európában nem akaródzik bevállalni.

Tangerben alvás, előre foglalt szállodában és másnap huss le, Marrakesbe. Érkezésre úgy megfáztam, mint a kutya akit kivertek a mínuszokba, hideg is volt rohadtul és még most sem gyógyultam meg.

Na innen folytatjuk Marrakesh-el.

Mari